VISCERÁLIS TERÁPIA

A viscerális terápia a belső szervek mechanikai kezelését takarja. 

Úgy, mint testünk izmai, belső szerveink is folyamatos mozgásban vannak. Működésük során elmozdulnak saját környezetükhöz képest (egyes szervek egymáshoz képest való mozgása), illetve a törzs falához képest, vagy egy másik struktúrához-, muszkuloszkeletális rendszerhez képest is. Helyzetváltoztatásainkat belső szerveink saját mozgásukkal követik, ahhoz igazodnak. 

Rendelkeznek ezen kívül más külső tényező által kevésbé befolyásolt ún. önálló mozgással, melyet alapvetően az embriológiai fejlődés határoz meg. 

Ezen szervek térbeni helyzetét, egymáshoz való viszonyát és működését sejtjeink, kötőszövetünk felépítése nagyban befolyásolja.

Ha valamely oknál fogva adott szervünk terhelés alatt áll, alul-, vagy túlműködik, akkor a vele egy kötőszövetes tokban elhelyezkedő ízületre, vagy mozgásszervi struktúrára lesz hatással fájdalmas panaszt okozva az adott területen.

Például: Achilles- ín problémák gyakori háttere a császármetszés utáni állapot. A heg ránő a húgyhólyagra, ezáltal a hátsó kötőszövetes lánc feszülés alá kerül, melynek következtében az Achilles- ín mentén fájdalom, szúró-, égő érzés jelenik meg. 1 - 2 év alatt kialakul a sarokcsont sarkantyú. Műtéti megoldása (levésé) után azonban a tünet 2 éven belül újra kialakul. Miért? Mert tüneti terápia történt. Az okot viszont (hátsó lánc feszessége) nem kezelték.

A végső megoldást a hátsó kötőszövetes lánc lazítása (pl.: SMR technika), dinamikus nyújtása (fascia training), illetve  húgyhólyag kezelés (visceralis manipuláció) adja. 

Visszatérő mozgásszervi panaszaink hátterében tehát sok esetben szerveink elégtelen működése áll. Azok kezelése ilyen esetben nélkülözhetetlen a terápia hatékonysága érdekében.

Forrás: Viscerális terápia - Máj és epe (Szerző: Quastné Rigó Katalin Oriolus Med Kft., oktató: Marco Congia).